Ma sok milliárdos – balgán – azt gondolja,

Nem hajlik a szíve, jótékonykodásra,
vígan dőzsöl amíg, éhen hal sok társa!

Pedig csak sáfára annak, amit gyűjt itt,
semmit nem hozott be, ki sem vihet semmit!

Nem is gondol arra, míg fut a földön át,
hallhatatlan lelkét, mi várja odaát.

Bár volna ideje, bőségesen arra,
hogy eldöntse: lelke, jobbra megy vagy ballra.

Ha addig nem választ, amíg szíve megáll,
a semlegessége, mégis, örök halál!

Vajon van értelme, szert tenni sok kincsre?
Sokan születnek most, kevésre, vagy nincs-re.

Temetők hirdetik, hogy itt marad minden,
túlvilágra semmit, nem vihetünk innen.

Lelkünk kopott sátra, itt marad, porrá lesz,
láthatatlan lelkünk, visszatér Istenhez.

�m, csak ha Szent Fiát, befogadtuk itt lenn,
úgy, Szent hajlékába, vár minket az Isten

Heródes a kárhozatban hiába hunyja le szemét,

Betlehemi gyermekeknek drága vére folyik kezén,
pillanatig sem könnyíthet kínzó lelkiismeretén. 

Az ő szívéből indult ki, az a sátáni gondolat,
megölni az Isten Fiát, az éjszaka leple alatt!

Parancsára: katonái, Betlehemre rárontottak,
s kicsiny fiúgyermek után, minden otthont átkutattak.

Anyák: sírva könyörögtek, ne bántsátok! Inkább engem,
de a barbár katonák közt, szánószívű nem volt egy sem.

Még Betlehem környékén is minden kisfiúgyermeket,
születéstől kétévesig, megöltek a fegyveresek!

Betlehemben, ahol értünk Jézus Krisztus megszületett,
barbár hordák éles tőre, járt át sok kis fiúszívet!

Az irigy Heródes miatt, mártírhalált halt sok gyermek,
gyász volt egész Betlehemben, s hullottak a fájó könnyek. 

�rtatlanul haltak meg ők, így jutottak a mennybe föl,
ahol mártírkoronájuk, már örök fényben tündököl!

Heródes meg kárhozatban egyre nézi véres kezét,
s látja azon – mindig frissen – a legnagyobb vádlót: a vért!

Bűnösök Orvosa, Jézusunk szertejár,

boldog: ki sebére, gyógyulást Tőle vár.

Szent szíve elszorul, tengernyi kín láttán,

mely feltör a kíntól, meggyötörtek száján.

Itt van, -bár nem látjuk- csak hívásunkra vár,

a benne hívőknek porsátorában jár.

Sebet kötöz, könnyet töröl áldott keze,

gyógyul a seb s apad, a könnyek tengere.

Ahol Jézus gyógyít, meggyógyul a beteg,

még az is, ki felett, halál-angyal lebeg.

Bűnsebre vére hull, gyógyító ír gyanánt,

hogy élhess, Å? szenvedt, éretted kínhalált!

Testvér, ha a szíved, fájdalomtól reszket,

hidd el, kit Å? gyógyít, soha el nem veszhet!

A legfontosabb, hogy Isten maga a Szeretet .
Számodra, még inkább az, hogy téged is Szeret .
Hiszem, ha látom ! -mondád- ,de legalább érezzem.
Ha olyan mindentudó Å? ? Még is hiába nézem
A saját életem, mely téves utakkal van tele.
Miért nem vezet Å? a jóba egyenesen bele ?

 Vezet vagy vezetne, csak van egy bökkenő,
Nem állat vagy, hanem vagy férfi, vagy nő.
Nem bábú vagy, hanem önálló akaratú lény,
Gondolkodó eszed van, saját döntéssel, ez tény.
Ezt Å? akarta így, meg, hogy Vele boldogságban élj.
Å?seid, Ã?dám és Éva elrontották, de azért ne félj, 

Született Valaki, aki Maga adja nekünk a reményt,
Megváltónk halálával gyújtotta meg a Fényt,
Aki, nekünk iránymutatónk, életünk fordítója,
Krisztusunk Å?, gondjaink, problémáink megoldója.

 Szívedre hallgass, s bízz Benne, Å?t Isten küldte,
Hogy bebizonyítsa, az Å? Szeretete végtelen nagy.
Bűneid, gyarlóságod ellenére, számára fontos vagy.
Sokat ezért tenned nem is kell, mert csak dicsekszel,
Rábíznod életed, alázattal, mint egy gyermek,
Ki ártatlanul, őszintén, tágra nyílt szemekkel
Bízik szüleiben, azok tévedéseire gondolni sem mer. 

Isten pedig mérhetetlenül több, hiszen Å? nem téved,
Életünket vezeti, szervezi, de csak, ha te kéred .
Ilyen kicsi, vagy olyan nagy az ami oda vezet,
Hogy a világ Teremtőjét és Urát, mint a Szeretet
Kiárasztóját egyre mélyebben megismerd, átéld.
A végtelen békességet ma, s az üdvösség reményét
Életed végén, s tudd, hogy soha nem vagy egyedül,
S hogy Isten Szeretete irántad sohasem gyengül.

A Szeretete lesz rajtad, s az, hogy jó úton haladsz,
Újjászületett életet élsz, s nem a régiben maradsz .
A Biblia bujása, a templom sokadszori látogatása,
A hit, az alamizsna adása és a jövendő előrelátása,
Nem felesleges, de korántsem elegendő.
Krisztusban bízz, ez már megszívlelendő,
Alázattal könyörögj , hogy formálja életed,
Képmutatás nélkül élni, csak így lehet !

Mi lenne a legjobb a világon ?

Mire kell, hogy az ember vágyjon ?

Mi tenné szebbé, jobbá az életét ?

Mi gyógyítaná be, örökké fájó szívét ?

Gyerekként még tudatlanul könnyű a válasz

Mindenki őt szeresse, s neki legyen támasz

Mindenki, mindenét neki adja, szánja

Ha mindenki körülötte forog, azt sem nagyon bánja.

Ifjúként az ember magának társat választ

Másneműt, aki feléje hű szerelmet áraszt

Barátot, kivel mindig mindenről beszélhet,

�brándozhat, hogy neki csak boldog jövője lehet.

Ekkor még fiatalként azt hiszi az ember,

Teljesen felboríthat mindent, szokást, rendet.

Az ő gondolatai, elképzelései az eredetiek,

Mások tapasztalata nem kell neki semminek.

Pedig, tulajdonképpen beáll ő is a sorba

Ugyanazt csinálja, mint mindenki a kezdet óta.

Vagyont gyűjt, tudást, elismerést, földi jókat

Magára gondol, s nem hagyja ki talán a hozzátartozókat.

Hajt, küzd, hogy a családnak minden meglegyen

Amit csak lehet, a keresményéből megvegyen.

Nem számít fáradság, betegség, az állandó munka

Több legyen az “Å‘snél”, már ezért megéri a hajsza.

Ha már minden megvan, de még nem a legjobb

Hajt a benső, másnak már van újabb és jobb.

Hiába győz, s nyeri meg az újabb csatát

Valami hiányzik, de még nem tudja az okát.

Mert Isten hiányzik minden ember életéből

Aki teremtett, és bőséggel adna szeretetéből.

Elibénk adta nemcsak a jót, de a rosszat

Döntsünk mi szabadon, de válasszuk a jobbat.

Nem kell nekünk Isten, hogy megmondja mit tegyünk

Tudjuk, hogy mi a jó, mi vagyunk saját istenünk.

Hiába bennünk a hiány, a nyomorúság, a gyötrelem

Távol tartjuk magunktól, s nem nyílik az értelem.

.

.

Ilyen az ember csupa irigységgel, gőggel

Istentől elszakadt, telve eredendő bűnnel.

Bűnösként, de alázattal lehet- e jó és boldog ?

Ha érdekel, akkor most örömhírt mondok !

Isten a bűnöst is szereti, soha el nem hagyta

Szeretete jeleként, Fiát értünk, a bűneinkért adta.

Jézus Krisztus egyedül vívta tiszta élte harcát

Nemcsak példa, de Megváltó, ki eltörölte a halált.

Helyettünk halt meg, igazként a keresztfán

Feláldozta magát, de csak mi értetlenkedünk e csodán.

Ha tiszta szívvel, Å?szintén elfogadjuk mindezt

Begyógyul lelkünk, nagyra értékeljük ezt.

Választ kapunk minden kérdésünkre sorban

Meglátjuk ki hűséges nemcsak jóban, de bajban.

Megtudjuk, kinek csak a pénz igazán a mérték

Szeretetben élni másokkal, ez igazán az érték.