Ma sok milliárdos – balgán – azt gondolja,
vígan élhet, hiszen van sok milliója.

Nem hajlik a szíve, jótékonykodásra,
vígan dőzsöl amíg, éhen hal sok társa!

Pedig csak sáfára annak, amit gyűjt itt,
semmit nem hozott be, ki sem vihet semmit!

Nem is gondol arra, míg fut a földön át,
hallhatatlan lelkét, mi várja odaát.

Bár volna ideje, bőségesen arra,
hogy eldöntse: lelke, jobbra megy vagy ballra.

Ha addig nem választ, amíg szíve megáll,
a semlegessége, mégis, örök halál!

Vajon van értelme, szert tenni sok kincsre?
Sokan születnek most, kevésre, vagy nincs-re.

Temetők hirdetik, hogy itt marad minden,
túlvilágra semmit, nem vihetünk innen.

Lelkünk kopott sátra, itt marad, porrá lesz,
láthatatlan lelkünk, visszatér Istenhez.

�m, csak ha Szent Fiát, befogadtuk itt lenn,
úgy, Szent hajlékába, vár minket az Isten

Heródes a kárhozatban hiába hunyja le szemét,
behunyt szemmel is látja ő, gyermekvérrel hintett kezét!

Betlehemi gyermekeknek drága vére folyik kezén,
pillanatig sem könnyíthet kínzó lelkiismeretén. 

Az ő szívéből indult ki, az a sátáni gondolat,
megölni az Isten Fiát, az éjszaka leple alatt!

Parancsára: katonái, Betlehemre rárontottak,
s kicsiny fiúgyermek után, minden otthont átkutattak.

Anyák: sírva könyörögtek, ne bántsátok! Inkább engem,
de a barbár katonák közt, szánószívű nem volt egy sem.

Még Betlehem környékén is minden kisfiúgyermeket,
születéstől kétévesig, megöltek a fegyveresek!

Betlehemben, ahol értünk Jézus Krisztus megszületett,
barbár hordák éles tőre, járt át sok kis fiúszívet!

Az irigy Heródes miatt, mártírhalált halt sok gyermek,
gyász volt egész Betlehemben, s hullottak a fájó könnyek. 

�rtatlanul haltak meg ők, így jutottak a mennybe föl,
ahol mártírkoronájuk, már örök fényben tündököl!

Heródes meg kárhozatban egyre nézi véres kezét,
s látja azon – mindig frissen – a legnagyobb vádlót: a vért!

Sokan gondolunk imában,
reménnyel e kis hazában,
vesszen csalás és hazugság,
ragyogjon fel az igazság!
Bánat helyett öröm, béke,
áradjon a magyar népre.
Oly sok embert és vért vesztett,
honában, mit vérrel szerzett.
Vonul – tűrve – keresztjével,
egy szebb jövő reményével.
Több mint ezerszáz éve már,
hol örömmel, hol sírva jár,
egyedül a szláv-tengerben,
küzd viharban, árral szemben.
Ó de sokszor megalázták,
kirabolták, meggyalázták.
Mégsem akar visszavágni,
csak népekkel békén járni.
Isten: ki Úr, népek felett,
Å? irányít, gondoz, vezet,
legyen béke minden helyen,
népünk: béke hídja legyen.
Híd: harag, gyűlölet fölött,
híd: Kelet és Nyugat között!
Minden nemzet, Istent féljen,
az Å? tetszésére éljen.
Akkor hull majd áldás árja,

a nemzetek világára.

Bűnösök Orvosa, Jézusunk szertejár,

boldog: ki sebére, gyógyulást Tőle vár.

Szent szíve elszorul, tengernyi kín láttán,

mely feltör a kíntól, meggyötörtek száján.

Itt van, -bár nem látjuk- csak hívásunkra vár,

a benne hívőknek porsátorában jár.

Sebet kötöz, könnyet töröl áldott keze,

gyógyul a seb s apad, a könnyek tengere.

Ahol Jézus gyógyít, meggyógyul a beteg,

még az is, ki felett, halál-angyal lebeg.

Bűnsebre vére hull, gyógyító ír gyanánt,

hogy élhess, Å? szenvedt, éretted kínhalált!

Testvér, ha a szíved, fájdalomtól reszket,

hidd el, kit Å? gyógyít, soha el nem veszhet!