A honvédek számára a sorállományi rendszer idÅ‘szakában komoly lehetÅ‘ség adódott a hétvégi istentiszteleti alkalmak látogatására a laktanyákban, hiszen létezett egy állomány a sorkatonák és tisztek személyében. Most, hogy az állomány hétvégére eltávozik a latanyákból, vasárnap a hÃvek leginkább saját gyülekezetüket látogatják. Mindezek ellenére a honvédség értékeli, és igényli az egyházi szolgálatokat. Hogy milyen lehetÅ‘ségeik vannak a lelkipásztoroknak a változások révén - ezekrÅ‘l is kérdeztük húsvéti interjúnkban Oláh Emil alezredes-esperest, a Székesfehérvári ÖsszhaderÅ‘nemi Parancsokság református tábori lelkészét…
- Nyolcadik osztályos koromban, mint minden hasonló korú gyermek, konfirmációi elÅ‘készÃtÅ‘re jártam. Az alkalmakon megtetszett, ahogyan a lelkész foglalkozott velünk, s amint magyarázta a bibliai igéket. Már akkor úgy gondoltam, én is ezt szeretném csinálni – mondta interjúnk kezdetén Oláh Emil alezredes- esperes, a Székesfehérvári ÖsszhaderÅ‘nemi Parancsnokság tábori lelkésze. Mai napig is vallom, hogy egy ember magatartása meghatározza egy egész közösségnek, gyülekezetnek, és falunak a lelki dogokhoz való hozzáállását. KésÅ‘bb a szüleimnek is emlÃtettem, hogy teológiára szeretnék menni. Ennek megfelelÅ‘en választottunk humán beállÃtottságú iskolát, ahol az érettségimet megszereztem.
1994-ben végeztem el a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi karán a teológiát, majd Veszprémbe kerültem, egy évig egyetemi lelkész voltam és a veszprémi, keszthelyi, szombathelyi és gyÅ‘ri egyetemekre jártam. Ã?téltem sikereket és kudarcokat egyaránt. Sikernek nevezem, amikor Szombathelyen a Berzsenyi Dániel FÅ‘iskolán bekerült az indexembe az egyetemi bibliaóra, mint fakultatÃv tantárgy. Jelzi ez is, hogy az ottani iskolai vezetÅ‘k komolyan vették a képzést. Máshol, mint például GyÅ‘rben, már nem vették ennyire komolyan, volt olyan alkalom, hogy senki sem jött el, máshol pedig 10-15 fÅ‘ is egybegyűlt. Ez a szolgálat sajnos csak egy évig működhetett. Amint megüresedett a püspöki titkári állás Veszprémben, felvettek és hét évet töltöttem el ott.
„Az egyenruha kezdetben nem volt rám jó hatással�
 - És mikor következett be a „fordulat� a tábori lelkészi szolgálat iránt?
- Egy év egyetemi lelkészi és hét év püspöki hivatali szolgálatot követÅ‘en úgy gondoltam, szeretnék gyülekezeti lelkész lenni. Ismertem tábori lelkészi szolgálatot végzÅ‘ kollégákat, egyiket Tapolcán, másikat Székesfehérváron, akik hÃvtak, jöjjek, s meg fogom szeretni. Azt is mondták, egy tábori lelkész ugyan azon feladatokat végzi, mint civil kollégái, a különbség csak annyi, hogy katona családok gyermekeinek kell keresztelÅ‘t szervezni, valamint esküvÅ‘i, temetési szolgálatot és lelkigondozást végezni. Másfél esztendeig vÃvódtam a döntés elÅ‘tt. Az egyenruha kezdetben nem volt rám jó hatással. Én még 18 hónapot töltöttem el a katonaságnál, Ãgy nem sok kedvem volt ahhoz, hogy újból beöltözzem.
Most már azt mondhatom, Istennek hála, hogy az Úr Ãgy irányÃtotta az utamat, s 2002-ben mind ez valóra válhatott. KésÅ‘bb már bántam, miért nem tettem meg elÅ‘bb ezt a lépést.
- A Székesfehérvári ÖsszhaderÅ‘nemi Parancsnokság állományában hány helyszÃnen teljesÃt szolgálatot?
- Mi szervezetileg a Magyar Honvédség háttérintézményének számÃtunk, s ezért az ÖHP-nak nem vagyunk alárendelve, de mint kiemelt tábori lelkipásztorként ellátom az egész Dunántúl teljes területét. Veszprémben, Pápán és Tatán szolgáló kollégáimat „felügyelemâ€?. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy meglátogatom Å‘ket, elbeszélgetünk velük, s ha szükséges, könyvekkel, Bibliákkal látom el Å‘ket. Ugyanakkor a Dunántúl térségben, az egykori alakulatoknál, mint például Szombathelyen, Tapolcán, Nagykanizsán, Zalaegerszegen a mai napig is zajlanak katonai temetések, s ahol a tábori lelkészi szolgálatot kérik, oda én utazom el - ez is faladata a dunántúli esperesnek. Az esperesi szolgálatot ketten látjuk el, a másik társam Budapesten van. Megosztottuk a térséget nyugat és kelet magyarországi területre. A püspökség szintén a fÅ‘városban található.
- A kilencvenes években hallhattuk: a honvédség az a hely, ahol a fiatalembereket, mint „utolsó lépcsőfokként� a nagybetűs életbe történő belépés előtt nagy számban el lehet érni. Ezt a gondolatot főként egészségügyi prevenciós feladtatok ellátása kapcsán fogalmazták meg szakemberek. Interjúnkban hadd kérdezzem meg, hogy húszon évesen a fiatalok a laktanyában, bakaruhában talán először hallhattak akkoriban a Bibliáról, Isten igéjéről?
- Konkrét példákkal tudok erre válaszolni. Mint mondtam, az utolsó években jöttem tábori lelkészi szolgálatba, 2002- ben és a sorkatonai szolgálat felfüggesztését 2004-ben rendelték el. A legszebb két évem volt akkor a honvédségben, szolgálatomat Szentkirályszabadján, a Helikopteres Ezrednél kezdtem. Mentálhigiénés órákat tarthattam, órára pontosan meghatározva, minden nap más századnál. El lehet képzelni a folyamatot: ötven fiatalembert betereltek az elÅ‘adóterembe, én pedig húsz percben egy-egy témáról mondtam el nekik a legfontosabb tudnivalókat. Tizenhat tételt jelöltem meg, amelyekben a szexuális felkészÃtéstÅ‘l kezdve az etikai problémák megvitatásán át sok minden szerepelt. Beszéltem nekik az eutanázia, az abortusz, a párválasztás kérdésérÅ‘l, de a hazaszeretet, tisztelet, becsület kérdésköre is elÅ‘került. Ezután interaktÃv beszélgetés kezdÅ‘dött. Az ötven fiatalból 20-30 fÅ‘ nem érdeklÅ‘dött, de a többiek igen. Akit nem érdekelt a fórum, azt el is engedtem. Ã?gy 10-15 emberrel mindig át tudtuk beszélni a legrázósabb kérdéseket is. Történt olyan, hogy megkeresett egy fiatalember, aki elmondta, nincs megkeresztelve, nem is hisz Istenben, viszont szeretne valakivel normálisan beszélgetni, mert megunta, hogy a körletében csak a lakodalmas rock bömböl a magnóból, a nÅ‘krÅ‘l beszélgetnek, és nem a legtisztelettudóbb stÃlusban. Olyan jó beszélgetés alakult ki késÅ‘bb, hogy ez az ember megkeresztelkedett.
Csütörtöki napokon átjártam Várpalotára, mert ott olyan kis helyÅ‘rség működött, hogy önálló tábori lelkésze nem volt. Itt hetenként felváltva szolgáltunk egy görög katolikus lelkipásztorral. Kedves emlék számomra, hogy amikor az utolsó sorállományú fiúk leszereléskor búcsúztak, és a nemzeti szÃnű zászlót aláÃratták egymással, egyedüli tisztként engem kértek meg, hogy én is Ãrjam oda a nevemet. Akkor úgy gondoltam, az a 15-16 mentálhigiénés foglalkozás még sem volt hiábavaló a számukra.
Å?szinte kérdésekhez kell a baráti kapcsolat is
- Mára nagyot változott a világ, s benne a Magyar Honvédég szerkezete, működése is. JelentÅ‘s változást eredményezett, hogy amikor 2004-ban eltörölték a sorkatonai szolgálatot, és elindult a folyamat egy professzionális hadsereg kialakÃtására. A laktanyákban, bázisokon létrejött a hivatásos állomány, amely olyan katonákból áll, akik már nem „kötelességbÅ‘lâ€?, hanem elhivatottságból, önként vállalják a katonaéletet.
Hogyan látja, napjaink magyar professzionális hadseregében van-e arra idő, hogy a keresztyénség üzenetét meghallgassák a katonák?
-Ugyan úgy megtalálhatóak vagyunk most is a katonák számára, mint korábban. Ha valakinek kérdése van, tudja, hová, kihez forduljon. Az tény, hogy jelentÅ‘s létszám csökkenés történt, s ebbÅ‘l az következik, hogy ugyan azokat a feladatokat kell elvégezni, lényegesen kevesebb emberrel, a tennivaló tehát megszaporodott. Kevesebb az idejük, ezt magam is látom. Nem vagyok egy irodában ülÅ‘ tÃpus. A pályafutásomat is úgy kezdtem a hadseregben, hogy megismerkedtem az emberekkel, bekopogtam irodákba, elbeszélgettünk az ott dolgozókkal, s elÅ‘bb-utóbb kialakultak baráti kapcsolatok. Valljuk be Å‘szintén, senki sem kérdez tÅ‘lem úgy például lelki problémákkal kapcsolatosan, amÃg meg nem ismer személyesen. Ezt tudomásul kell venni. Egy- másfél évnek legalább el kellett telnie az ÖHP-nál is, mire megismertek.
A tapasztalatom az, hogy ha bemegyek valahová, örömmel fogadnak, de néhány perc múlva már látszik, hogy szeretnék a munkájukat – amiből sok van – tovább folytatni. A honvédség is munkahellyé vált.
Az elmúlt évben tÃzen kerestek meg keresztelÅ‘t kérve, közülük hat a gyermek és négy a felnÅ‘tt. A családok ilyen módon is megtalálják a lelkészt. EsküvÅ‘t tavaly négyet rendeztünk, s ebben az évben már két pár jelentkezett. Tavaly négy alkalommal hÃvtak katonai temetésre, idén áprilisig már öt búcsúztatás történt.
Korábban több lehetÅ‘ség nyÃlt hétvégi istentiszteleti alkalmakat szervezni a laktanyákon belül, napjainkban az a legnagyobb gond, hogy nincsenek, akik számára megtarthatnánk. Korábban létezett egy állomány, a sorkatonák és a tisztek személyében. Most, a munkaidÅ‘ leteltével az állomány eltávozik, vasárnap mindenki a saját gyülekezetébe megy vasárnapi istentiszteletre. MunkaidÅ‘ben pedig nem lehet, hiszen nincs idÅ‘ megtartani, kivéve a karácsonyi, húsvéti és pünkösdi nagy ünnepeket megelÅ‘zÅ‘ napokat.
Â
A feltámadás legnagyobb bizonyÃtéka maga Jézus.
- Beszélgetésünk Nagypénteken készült. Közeledik a keresztyén világ egyik legjelentÅ‘sebb ünnepe, a húsvét. Azt hiszem, a karácsony mellett ez az ünnepkör az, amikor IstenrÅ‘l, Bibliáról a hétköznapok szürkeségéhez viszonyÃtva hangsúlyosabban lehet beszélni.
- Sajnos nem tudunk minden egyes emberhez, minden irodához rendszeresen eljutni, emiatt használjuk a belsÅ‘ számÃtógépes összeköttetést. Ennek segÃtségével a rendszerben elhelyezett „Tábori Lelkészi Mappábaâ€? minden nap a munkatársaim felhelyeznek egy napi igét és a hozzá kapcsolódó magyarázatot, verset. Ehhez a mappához az állomány többi gépérÅ‘l a belsÅ‘ hálózaton keresztül hozzá lehet férni és aki akarja, névtelenül is megnyithatja. Tudok olyan csoportról, ahol az igét kinyomtatják és kitűzik a faliújságra. Ennek segÃtségével még többen olvashatják. Az egy hónap alatt összegyűjtött anyagot bekötik, és elviszik nyugdÃjas otthonba, ahol már nagyon várják a lelki üzeneteket. EzekrÅ‘l a lehetÅ‘ségekrÅ‘l én is csak idÅ‘vel szereztem tudomást, kezdetben nem is nagyon kaptam visszajelzést. Megint csak azt mondtam, hogy igen, van értelme ennek a szolgálatnak.
A vezetÅ‘ség sohasem zárkózik el, ha különféle kezdeményezéssel keresem fel, az istentiszteletek, áhÃtatok alkalmai a törzsfÅ‘nök tudtával zajlanak. A nagypénteki áhÃtat megszervezésére rábólintottak és örömüknek adtak hangot.
Sajnos az emberek jelentÅ‘s része elferdÃtve, részigazságokat hall a nagy ünnepekrÅ‘l, karácsonyról, húsvétról, s ezért sokaknak csak a szaloncukor és a csokinyuszi jut eszükbe. Nagyon fontos, amikor felteszik a kérdést, mi is a valódi lényege a húsvétnak? Egy graffitiben olvastam korábban, hogy valaki azt Ãrta fel egy falra: „Adjátok vissza Krisztust a karácsonynak!â€? A szerzÅ‘ is bizonyára érezte, hogy a karácsony lényegi üzente elsikkad. Sajnos ugyan ez a helyzet a húsvétunkkal is, a feltámadás üzenete sokaknak nem lényeges. Én lehetÅ‘ség szerint szeretném visszavezetni a kérdezÅ‘, érdeklÅ‘dÅ‘ az embereket a földre, és megmutatni számukra az igazi lényeget. Mindenkinek vannak halottai a családban. Milyen nagy reménység azt tudni, hogy az életünk nem zárul le a sÃrnál, hogy van feltámadás, és erre a legnagyobb bizonyÃték maga Jézus.
Sok kételkedő embert látok, aki felkeres. Nem azért jön el, mert hisz, hanem azért, mert kereső ember.
„A külszolgálatban éreztem igazán, hogy lelkész vagyok�
- A világ számos pontján békemissziókban szolgálatot teljesÃtÅ‘ magyar katona az, aki például háborús, konfliktusoktól terhelt övezetben gyakran szembesül élet- halál kérdésével, kudarc esetén átélhet szorongást, de örömet is egy-egy sikeres feladat végrehajtását követÅ‘en.
A katonákban megfordul a kérdés, létezik-e valóban Isten és mi az élet értelme?
Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom a választ, akkor azt mondanám: itt érzi az ember, milyen jó lelkésznek lenni, és itt érzik a katonák, hogy milyen jó, hogy van lelkész.
Fél évet töltöttem külmisszióban, Koszovóban. Életem egyik legszebb ideje volt. Az elsÅ‘- két három hónap úgy telt el, hogy a katonák hozták magukkal az otthoni gondolatokat. Ahogy telt-múlt az idÅ‘, és megérkeztek az otthoni problémák hÃrei, egyre több magába forduló embert lehetett észrevenni. A parancsnok eleinte nem tudott mit kezdeni egy tábori lelkésszel, Å‘ maga is elÅ‘ször töltötte szolgálatát külmisszióban parancsnokként. KésÅ‘bb elmondta, hogy nagyon örült annak, hogy Ãgy alakult, sÅ‘t, újabb szolgálatra nem is vállalkozna már lelkipásztori szolgálat nélkül. Igyekeztem minél több gondot levenni a válláról. Egy parancsnoknak nem az a feladata, hogy a katonák otthoni gondjával-bajával foglalkozzon, vagy azokat igyekezzen megoldani. A tábori lelkészi szolgálatnak véleményem szerint egyik nagy elÅ‘nye, hogy nem csak az adott emberrel, de szükség esetén a családjával is képes foglalkozni. Volt katona, aki problémái miatt az utolsó két hétben a vállamon sÃrta ki magát. Nem is gondolta volna az ember, hogy egy-egy kemény kötésű katona össze tud törni. Rendelkezésünkre állt egy kÅ‘bÅ‘l épült templom, ahová szép számmal jártak a katonák a vasárnaponkénti istentiszteletre. Tudták, hogy ha gondjuk adódik, bármikor felkereshetnek, hiszen huszonnégy órában együtt voltunk. A fél év alatt öten jutottak arra az elhatározásra, hogy szeretnének megkeresztelkedni, mert korábban ez kimaradt az életükbÅ‘l.
Sokan azzal vádolnak minket, hogy „ti tábori lelkészek mindenkit megkereszteltek, aki csak elétek kerülâ€?. Nos, az emlÃtett fiatal katonák mind keresÅ‘k voltak. Az egyik fiú elmondta, hogy neki valami hiányzik az életébÅ‘l. Olvasgatta a Bibliáját, s részt vett alkalmaként több órás négyszemközti beszélgetéseken. Én ott éreztem igazán hogy lelkész vagyok. Azt hiszem, ezt a honvédség is értékeli, elismeri, hiszen gyakran halljuk: „amÃg magyar katona külszolgálaton van, és igényli, addig a tábori lelkészi szolgáltra is szükség van.â€?
Szöveg és fotó:
Szűcs Gábor
A Vadász Egyesületben évek óta belsÅ‘ feszültségtÅ‘l izzik a levegÅ‘. Egy óriási objektumot épÃtettek. El is nevezték Vadász Háznak. A Nagy Vadászról, A Vadászról nevezték, kirÅ‘l is nevezték volna. Minden évben meghÃvták a Nagy Vadászkönyv egy-egy nemzetközileg is elismert szaktekintélyét, akik többnyire hÃres vadászok is voltak egyben, hogy vadászati elÅ‘adásokat, sÅ‘t tanfolyamokat is tartsanak. A rendezvényeket szenzációsan elÅ‘készÃtették.
